Szép hét, legalábbis annak indult. A legjobb az ultrahang volt benne, és a kis pocaklakónk. Jó sokat nőtt 2 hét alatt, most 55 mm a kis lurkó. :)

Szerencsére megint hallhattam a szívhangját, amit azt hiszem, sosem unnék meg. Leírhatatlan az az érzés, hogy egy pici élet készülődik a pocakomban, egy kisember, akinek majd én adok életet, aki bennem növekszik, és akit mi nevelünk majd fel. Szerintem ez a legszebb érzés egy nő életében (persze az esküvője után, de a pici születése előtt, és aztán jönnek majd a "fontosabb" dolgok: fogzás, járás, evés, ovi, suli, ballagás, esküvő, unoka, stb.) Mondjuk, azért ennyire még nem rohannék előre, de egyenlőre ez a legszebb érzés.

A kisemberünk pedig csinálja magának a helyet rendesen, az ultrahangon láttam, hogy eléggé tud ficánkolni, bár én még ebből semmit nem érzek. Vagyis nem tudom, ma éreztem valamit belül, de csak egy pillanatra, és nem is vagyok benne biztos, hogy a pici mozgolódott. De azért érdekes volt ;)

A nyaralás pedig, hát szépnek indult. Egy hét a nagyvárostól távol, csak mi ketten, csendben és nyugalomban. Dehát, minden jóban van valami rossz, pl. a mi hetünk csak 4 napig tartott. A telek nagyon nem akarta, hogy ott legyünk. Szerintem nagyon szép hely, még ha régi is. Kicsit a szülői házra emlékeztet, csak ez kisebb, és sokkal szebb és csendesebb helyen van. Igaz, hogy Szigethalom nincs olyan messze Budapesttől, de nekünk akkor is jó érzés volt ott lenni, kicsit pihenni. Volt itt minden: kertészkedés, bojler javítás aztán csőtörés féleség, egész napig tartó eső... Ezért – mivel a ház szerintem valamiért nem szeret minket – hazajöttünk. És most kissé nyomott a hangulatom. Iván pedig mindent megpróbál megtenni, hogy felvidítson, nagyon édes. Ma elmentünk egy nagyobb sétára, és nagyon jól esett. A telken nem sokat tudtunk sétálni, mert elég esős időnk volt, de amikor sütött a nap, kertészkedtünk, hogy szép legyen az udvar. Ezt a ház nem hálálta meg, dehát ez van. Pedig nagyon szerettük volna, Iván pedig úgy fogta fel, mint egy kis nászutat. Azért volt szép oldala is, 1-2 napig nagyon jó volt ott kint. Este az ég pedig csak úgy ragyogott a csillagoktól, ebben is emlékeztet a földvári házra. Imádtam a csillagászatot, órákig bámultam az eget, mint valami megszállott. És ha nem is értettem hozzá annyira, mint a többi amatőrcsillagász, nagyon szerettem nézni az eget. Még most is szeretem, de itt Pesten alig látni valamit. De ez is szép volt Szigethalomban, és a madárcsicsergés :) Ja, és Marina "nagy örömére" majdnem hazahoztunk egy kiscicát, de aztán mégis ott kellett hagynunk. Ápolt volt, így elég valószínű, hogy van gazdija, aki hiányolná; és a pici miatt is veszélyes lett volna egy új cicust befogadni. De nagyon édes és kedves cicus, na meg nagyon falánk :)

Azért még nincs vége a hétnek, szombaton sütögetés (a telken), és az mindig jó szokott lenni, most is az lesz. :) A legszebb pedig a kisemberünk, akit egyre jobban imádok. Még nem tudjuk, fiú-e vagy lány, de majd amikor akarja, megmutatja magát. Tegnap is nagyon ügyesen forgolódott, és a doki meg tudta vizsgálni, és minden rendben nála. :)