Sanya szerencsére túl van az epilepszián, legalábbis most már tünet- és gyógyszermentes. Fél évesen felállt, majd pár héttel később elkezdett kapaszkodva sétálni. Igazi huncut kispasi, aki nagyon is tudja mit szabad és mit nem, és szereti túráztatni az idegeimet. :) Szinte lehetetlen mellette bármit is csinálni, állandó foglalkozást igényel, nem úgy, mint anno Lili. Ő sokáig elvolt egyedül, de Sanya nem. Főzni, takarítani, stb. csak akkor lehet, ha Iván is itthon van, vagy hurciban. De egy nagy szeretetgombóc, állandó mosolygással és nevetéssel. Lilivel imádják egymást, bár Lili még mindig sokszor elfelejti, hogy ő még pici, és az ölelés erősebbre sikerül, mint kellene. Tudom, hogy szereti, de hiába próbáljuk megértetni vele, hogy óvatosan, finoman bánjon vele, sokszor elfelejti. Sanya már most veszekszik vele, ha valami nem tetszik vele. Most nagyon jó testvérek, Lili szeret anyáskodni felette, Sanya pedig sokszor élvezi a helyzetet. Remélem, később is ilyen jó testvérek maradnak.

     Amiket tud: kapaszkodva sétál, és egyre többször engedi el a kapaszkodót, pár másodpercekre. Az evéssel sincs baj, csak ha nincs rögtön előtte a kaja, ha éhes. :) Nagyon tud kiabálni, ha éhes, és már nem is tudom neki olyan gyorsan adni, mint amilyen gyorsan szeretné, így amit lehet, kiteszem neki az etetőszék tálcájára, és falatozzon kedvére. Arra kell vigyáznom, hogy mindig csak pár falat legyen egyszerre előtte, mert képes az összeset betömni, aztán meg kiköpi és néz rám értetlenül, hogy mi történt. :) Nagyon huncut, egyre jobban tudja közölni, mit szeretne. Kiharcolja magának, még Lili figyelmét is (amit nehéz, mert kb csak ő tud rá hatni, ha épp mesét néz...) Most lesz 10 hónapos, de szerintem 1 éves korára el fog indulni. Persze az sem lesz baj, ha nem, semmivel sincs lemaradva, sőt! :)

     Eseménydús év volt ez, amiből csak az volt jó, hogy Sanya megszületett. Sajnos a betegségek nem kerülték el a családot, és ez mindenre rányomta a bélyegét. Mindenkit megviselt lelkileg, és minden megváltozott. Igazi próbatétel ez... És ha ez nem lenne elég, a feszültségek tovább fokozódnak az itthoniakkal. Már nem tudom mit kellene tenni. Az elején próbáltuk kedvesen, megértően, de nem működött. Folyamatosan csak a veszekedés, feszültség, és engedjünk mi, mert ők nem fognak. Hát, idáig bírtam.Most egyfolytában azt nézem, hogy lehetne elköltözni. De ez sem egyszerű. Ha Pesten maradunk, az kb a duplája egy vidéki háznak/lakásnak. Persze az álmom egy kertes ház, bárhol, de ez Pesten sosem fog összejönni, hacsak nincs egy amerikai nagybácsim... Pedig lassan tényleg csinálni kell valamit, mert Lili jövőre iskolába megy, és jobb lenne, ha külön szobája lenne. De ez egyelőre csak egy szép álom...

     Én pedig elkezdtem a jogsit. Már csak pár alkalom kell, és vizsgázhatok. Nem tudom lesz-e valaha autónk, de ha sikerül a vizsgám, azzal legalább bebizonyítom magamnak is, hogy képes vagyok rá. Tudom, nem olyan nagy dolog, de sok kicsiből lesz egy nagy összkép :)

     Lassan Sanya is annyi idős lesz, hogy bölcsibe megy, én meg megyek vissza dolgozni. Most sem lesz egyszerű, de talán kicsit könnyebb lesz, mint Lilinél. Nála nagyon lelki beteg voltam, de talán Sanyánál jobban fogom viselni.