Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vége is lett. Sőt, már 2016 van… Mondtam már, hogy szalad az idő? :)

     24-én Lili a nagymamánál volt, amíg mi Ivánnal feldíszítettük a fát. Szerintem magunkhoz képest gyorsan végeztünk, főleg, hogy fát is kellett állítani. És nem is lett olyan ronda ;) Lent Lili majdnem elaludt, de amikor Marina a kiságyba tette, felült és mintha nem is lett volna álmos, vad magyarázásba kezdett és virgonckodott.
Mivel a többiek később jöttek, nem vártunk rájuk, és mi már fent karácsonyoztunk. Lilit nem nagyon érdekelte a fa, mintha csak egy új bútor lenne a szobában, és ennyi. Persze ez most már megváltozott, a díszek igencsak felkeltették az érdeklődését, ugyanis azt nem szabad piszkálni… Az ajándékok szerintem sok voltak neki, vagy mi adtuk neki gyorsan őket, de szegény nem igazán értette, miért van ennyi új dolog, amik ráadásul zenélnek is. Ezt ugyanis én szerettem volna, hogy legyen pár olyan játéka, ami zenél vagy valami hangot ad ki, ha megnyomja. Természetesen lett is jó sok ilyen, de ami a legjobb, az a tanulókutya. Ami látszik, azt ki is próbáltam: nyomogattam a hasát, kezeit, lábait, fülét és a szívét, de Lili felfedezte (nem véletlenül találták ki gyerekeknek… :P ), hogy ha a szívét hosszan megnyomja, az összes dallamot lejátsza. Szuper… Végülis én akartam, hogy zenéljen, hát zenél :P Szerencsére Lili imádja őket, azóta alig kerültek elő a korábbi játékai (azért néha próbálkozom ;) ). Amikor Lilinek mindent odaadtunk, és mi is kijátszottuk magunkat, jöhettünk mi. Iván kicsit átvert, és én még azt hittem, nem tud hazudni… :P Mindketten örültünk, de a legjobb az volt, hogy most már hármasban állhattunk a fa előtt :)

     Utána lementünk, és ott is megnéztük a fát és ajándékoztunk. Ami jó volt, hogy végül megegyeztünk, hogy csak a gyerekek kapjanak ajándékot. Ami rossz volt, hogy így nem is kívántunk egymásnak boldog karácsonyt. Csak Janóval, nagymamával és nagypapával, de a többiek valahogy kimaradtak. Ettől még jó volt persze, és jó volt látni, hogy a gyerekek tépik szét a csomagolópapírt az ajándékokról. :) Lilinek ez még nem ment, Szandinak meg főleg, de segítséggel azért megoldódott :P A többiek viszont gondoskodtak a papírcafatokról :)

25-én anyuék jöttek, szintén csak a gyerekeknek ajándékoztunk. Lili pedig újabb zenélős játékokat kapott, na és egy félelmetesen kinéző, félelmetesen nevető babát… Ki is vettem az elemet, tök rémisztő. Mármint nekem, de Lili elvan vele. Ja igen, baba. Épp 22-én vagy 23-án mondtam Ivánnak, hogy Lilinek még nincs is babája. Erre mindkét nagymamától babát kapott, és Ilidkótól is egy hurcibabát, szóval már ebből sincs hiány :)

26-án hármasban voltunk, de ott már nem volt nagy karácsonyi hangulat, mintha a karácsony szelleme idő előtt elment volna. Mivel Lili nem volt a levegőn, úgy gondoltam, nem árt, ha teszünk egy sétát. Elmentünk hát a Feneketlen tóhoz, ahol kacsákat néztünk, és mivel csak néhány ember lézengett a szokotthoz képest, Lilinek volt ideje (:P) a kacsákkal foglalkozni, és nem a sok emberrel. Volt is nagy sikítozás, nagyon tetszettek neki a kacsák, és nem örült, amikor elmentünk. Szerintem szívesebben maradt volna kacsákat kergetni :)

10 hónapos

Bizony, már 10, vagyis nemsokára 11 hónapos. Továbbra is huncutkodik, gyorsan mászik, minden érdekli (néha túlzottan is), és FELÁLLT!!! Még csak a fürdőkádban, de akkor is felállt, és nagyon ügyesen tartotta magát. A doki azt mondta, úgy tudom segíteni, ha úgy csúsztatom le az ágyról, hogy álljon, de azt nem szereti, jobban tetszik neki, ha magától áll fel, így nem is erőltetem, semmivel sincs elkésve. Ja, és megdícsérte, hogy milyen egyenesen és szépen ül, mert ilyen korban még nem szoktak ennyire szépen ülni :)

Új Év: Valahogy az az érzésem, szép év lesz ez. Nem tudom megmondani miért, csak azt érzem, hogy szép lesz. Persze nem fognak csodák történni, mert akkor már nézegetném a lakásokat, de azért szép lesz. Ja igen, lakás… Ez még mindig foglalkoztat, és nem adtam fel. Ráadásul egyre nehezebben férünk el, de egyenlőre még mindig nem merünk belevágni. Addig is egy polcrendszer a terv, amivel a sok kicsi szekrény és polc eltűnne, és talán nagyobbnak nézne ki a szoba azon része, ahol Iván „kis” gyűjteménye van. És talán nem lenne újabb polcleszakadás… Merthogy mi már azon is túl vagyunk, vagyis Iván, ugyanis az ő hátára esett…

  Remélem sok jó dolog fog történni idén, kezdve Lili első szülinapjával. Milyen furcsa, hogy már erről beszélek… Végülis jövö hónapban lesz :/ Na igen, rohan az idő…

(Képek későb lesznek, most kaja van... :P )