Kicsit bosszúsan vettem tudomásul, hogy én úgy látom, hogy a pocakom igenis nő, de ez a centikben nem igazán látszik. Jó persze, fog ez majd máshogy lenni, amikor alig várom majd – gondolom – hogy ne legyen nagy hasam, hogy minél előbb lemenjen. De ez nem most van. Igenis várom, hogy növekedjen, de nem is a pocak, hanem a bentlakóm ;) Persze növekszik, dehát akkor is! :) Szerdán újra ultrahang, és akkor majd megtudom, mekkora a kis törpike :) Legutóbb 3,13 cm volt, azóta biztos jó sokat nőtt :D

Igazából a várakozáson kívül ez a hét elég laza volt vizsgálatok terén, csak a háziorvost látogattam meg, a betegszabi miatt. Múlt héten EKG volt, hát az valami csúcs volt. A főnővér úgy fogadott, mintha ezer éve ismerne, és kb. végigröhögtem az egész – max 5 perces – vizsgálatot. :D Végig magyarázott, és nagyon kedvesen beszélt, amíg már nem bírtam tovább, és elnevettem magam. Na akkor NAGYON határozottan mondta, hogy ne nevessek, mert nem tudja rámtenni a tapacsot. Végül azért csak sikerült ;) Talán ez volt a legjobb vizsgálatom, jól esett ez a kis kedvesség. Legalább látszik, hogy az egészségügyben sem csak begyöpösödött, szinte már gépesített emberek vannak.

Az öröm pedig ugyanúgy bennem van, annyi különbséggel, hogy egyre jobban megszokom, hogy már nem vagyok egyedül. Már csak pár hét, és megmozdul, bár én már most is erősen figyelem, hátha érzek valami kis mocorgást odabenntről. :) Jó érzés lehet, és én már alig várom ;)

Már a kis "lakónegyede" is készül, legalábbis fejben már elindult a tervezgetés, hogy mit hova kéne rakni. A színeken nem fogok sokat gondolkodni, nem akarok csak rózsaszín vagy csak kék cuccokat neki. Nem az a fajta vagyok, aki a lányát rózsaszínbe öltöztetné. Persze ha lány lesz azért adok rá rózsaszín ruhát, de nem akarom, hogy a kiságy is rózsaszín legyen és a kis sapkája meg takaró meg minden... Ugyanígy vagyok a fiúk és a kék párossal. Nekem kicsit furcsa, dehát valakinek ez bejön. Nálunk színes holmik lesznek, legalábbis ez a terv. És mesefigurák (Vuk, Micimackó, Hupikék törpikék...). A lényeg, hogy boldog kisember legyen. ;)

Amiről még írnom kell, az Iván. Valamiért azt hiszi, mostanában sok bosszúságot okozott nekem, pedig ellenkezőleg... Sokszor felajánlja, hogy elmegy helyettem bevásárolni, én meg pihenjek, bár én ebben (is) elég makacs vagyok ;) De a kis apró kedvességei, és hogy ennyire figyel rám (ránk), nagyon jól esik. És egyre boldogabb vagyok vele, és egyre jobban örülök a kis picurunknak. Kicsit vicces, hogy amíg én attól félek, hogy jó anya leszek-e, ő is attól fél, hogy jó apa lesz-e. De én tudom, hogy az lesz. Nagyon tud szeretni, főleg a családját, és szerintem, ha valaki szeret valakit, rosszat elég nekezen tehet vele. De már csak azért is gondolom úgy, hogy jó apa lesz, mert látom, hogy szereti a kis törpéket (Hanna, Benedek, Borka). Csak úgy csillog a szeme, amikor pl. Benedekkel van. :) (És ezt nem csak azért írom, mert tudom, hogy majd elolvassa ;)