Minden nap akad valami, ami miatt az ember elégedetlenkedhet. Szerintem csak felfogás és akarat kérdése, mennyire vesszük észre a pozitív és szép dolgokat. Hát tegnap reggel nem ez történt... Milyen hírek jönnek velem szembe?! Csak a negatív és rosszindulatú hírek, hogy XY megölte XX-et. Hogy Itt és Ott baleset történt, a felelős ... . Közben pedig a celeb világban azon versenyeznek, ki milyen undorító ruhában jelent meg egy-egy jelentéktelen eseményen, amik igazából csak arra jók, hogy villogjanak. Közben meg ők is ugyanolyan emberek, ugyanolyan érzésekkel, érzelmekkel, mint mi. Úgy érzem, ez a világ tényleg egyre rosszabb lesz. Félreértés ne essék, ez alól természetesen én sem vagyok kivétel, tele vagyok hibákkal...

Míg egyesek ...

Egy kedves ismerősöm emlékeztetett rá, hogy nekem blogom is van :P Megmondom őszintén, eléggé elfelejtettem. :) Másfél év alatt pedig nagyon sok minden történt, a teljesség igénye nélkül:

Lili már 6 éves, vagyis lassan 7... Nem engedtem suliba, vannak még hiányosságai, inkább visszatartottam 1 évet. Nem bántam meg, a mostani csoport ahova került sokkal jobb, mint az előző, és látszik, hogy 1 hónap alatt is (amiben betegség is volt) mennyit fejlődött. Ha így haladunk, kis Einstein lesz jövő szeptemberre ;) De ha a hisztirohamai nem jönnek vissza, már azzal is előrébb leszünk. Ugyanis elég durva dühkitörései vannak olykor, (számunkra) megmagyarázhatatlan okokból. Egy szimpla félreértés miatt úgy földhöz tudja vágni magát, ...

     Sanya szerencsére túl van az epilepszián, legalábbis most már tünet- és gyógyszermentes. Fél évesen felállt, majd pár héttel később elkezdett kapaszkodva sétálni. Igazi huncut kispasi, aki nagyon is tudja mit szabad és mit nem, és szereti túráztatni az idegeimet. :) Szinte lehetetlen mellette bármit is csinálni, állandó foglalkozást igényel, nem úgy, mint anno Lili. Ő sokáig elvolt egyedül, de Sanya nem. Főzni, takarítani, stb. csak akkor lehet, ha Iván is itthon van, vagy hurciban. De egy nagy szeretetgombóc, állandó mosolygással és nevetéssel. Lilivel imádják egymást, bár Lili még mindig sokszor elfelejti, hogy ő még pici, és az ölelés erősebbre sikerül, mint kellene. Tudom, hogy szereti, de hiába próbáljuk megértetni ...

Arról már írtam, hogy mielőtt Lili 2 éves lett volna, úgy döntöttünk, készek vagyunk egy kistesóhoz. Iván már előtte is benne lett volna, de én sem lelkileg, sem fizikailag nem éreztem, hogy kész lennék rá, így vártam. De karácsony környékén érett meg bennem, hogy most már jöhet egy újabb bébi. 1-2 hónappal többet kellett várnunk, mint Lilinél, de végül terhes lettem. Volt nagy öröm, de még időnk sem volt felfogni, már el is vesztettük a babát... Azzal "nyugtattam" magam, hogy még nem kezdett el dobogni a kis szíve, így egy kicsit könnyebb volt túltenni magam rajta. Ezután egy daragib nem próbálkozhattunk, de 3-4 hónap után újra belevágtunk.
Nagyon nehezen sikerült újra teherbe esnem, a doki tanácsára Femibion 0-t szedtem, hogy ...

Próbálom összefoglalni az elmúlt fél évet, legalább nagy vonalakban.

Lili a vártnál jobban szereti a bölcsit, és bár vannak hullámvölgyek, de sok barátja van, és rengeteget fejlődött, amióta bölcsibe jár. Rengeteget beszél, énekel (főleg a boci-boci tarkát, és cuki zagyvaságokat, ami épp eszébe jut). Az egyik babáját pl egy csoporttársáról nevezte el :P

Voltak problémáim az egyik gondozóval, de ő már nincs ott (szerencsére), és aki helyette van, kisebb bajokkal, de jónak tűnik. A szobatisztaságra nevelést nyár elején kezdtem el, és elég jól haladtunk, amikor valamiért mégis bepisilt, és onnantól egész héten pelust adtak rá. Szóltam, hogy ez így nem lesz jó, mert amióta a bölcsiben pelusban van, itthon sem akar a wc-re ...

Igen, már 2 éves, és bölcsibe jár. Még csak a 3. napunkat töltjük a bölcsiben, de már hetek óta félek az ottalvástól.

Múlt héten voltunk ismerkedésen, elvolt, de nem vette zokon, hogy hazajöjjünk. Hétfőtől már bölcsis... Kicsivel kezdjük, először csak 1 órát voltunk, játszott, de megtartotta a 2 lépés távolságot. Tegnap kicsit többet voltunk, de nagyon anyás volt. Több oka is lehetett: előző este nem sokat aludt; farsang volt, így az új környezetben még új jelmezes kispajtások is voltak; teljes létszámmal ment a csoport, mert előtte fele annyian voltak. Ma már ő akart menni, amikor mondtam neki, hogy ma is megyünk a bölcsibe, Nikihez és Dorkához, és felsoroltam néhány nevet a kispajtások közül (már amennyit meg tudtam ...

Rég volt, tán igaz sem volt...

Történt egyszer, hogy Iván vett egy fenyőfát. Természetesen jó nagyot, mert a mi kis/nagy Lili babánknak nagy fa kell. Teltek-múltak a napok, és hopp, 24. lett. Lilit levittük nagymamához, hogy mi fent felállíthassuk és feldíszíthessük a fát. Igen ám, de a fa felállítása nem ment olyan könnyen, mint az elmúlt években. Ugyanis most érvényesült a nagy fa=nagy törzs... Nem ment zökkenőmentesen, de Marina segítségével csak belevarázsoltuk a tartóba (vagy inkább rá :D).

Ja, az kimaradt, hogy én előző este hánytam, Iván pedig szimplán rosszul volt, mindketten beleestünk egy "húdeszarul vagyok" vírusba... Na de a folytatás:

Végre vettem izzót a fára, eddig nem volt, mindig kimaradt. ...

Nagyon sok minden kimaradt, mert akárhányszor elkezdek írni, Lili közbeszól. Bár, ez szinte mindenre igaz :P

Nagyon sokat fejlődött, és egyre többet beszél. Igaz, ha nagyon el akar valamit mondani, csak hümmög és halandzsázik, de azért néha közbeszúr 1-2 szót, amiből vagy rájövök, mit szeretne, vagy barkóbázunk, vagy feladja. Ja nem, nem adja fel! :D

Hihetetlenül huncut, egy igazi cukorfalat, aki azért át tud változni kisördöggé is; de ő ilyen, így szeretjük. Na jó, a kisördög részét ki tudnám hagyni, de ettől ő a Lili :P

Néha félénk, de ha feloldódik, mindenre kíváncsi, és mindent ki akar próbálni.

Pakol, rendezkedik, most már főzni is segít, de a sétához bizony lusta. Csak akkor, ha babakocsi nékül ...