Sok minden történt az elmúlt 2-3 hónapban, többek között az, hogy Lili baba 8 hónapos lett. Eszméletlen, milyen gyorsan telik az idő. Nemsokára 1 éves lesz! Na jó, erre még nem akarok gondolni ;)

Egyre huncutabb és elevenebb, egyre többet gagyog, egyre gyorsabb... Ja, igen: kúszik! Ráadásul gyorsan, most már van értelme a babakarámnak, be is kell zárni, ugyanis át tud mászni rajta. Elég gyorsan megtanulta ezt is. Túl gyorsan :)

Szereti a hangját, gagyog, sikítozik, énekel (vagy valami hasonló ;) ). Amit mond: tá-tá, tyá-tyá, gá-gá, ba-ba, és most valami olyasmit mondott, hogy gígyáeéiő :D És vannak olyan hangok, amiket lehetetlen leírni :P Szóval változatos szókincse van :P Ha kendőben megyünk valahova, biztos, hogy a hangjával felhívja magára a figyelmet, ha esetleg valaki nem venné észre, hogy egy babó van rajtam, így biztos észreveszik :P

Egy ideig félt, megijedt ha sok ember vette körül, de most már kifejezetten örül neki (csak ne hirtelen ;) ). Szereti, ha foglalkoznak vele, ha leülök a földre, mászik a lábamra. Egyik nap annyira mászott, hogy át is borult. Persze a papucsom motiválta :P A tárgyakat dobálja, sőt! Direkt arrébb teszi, hogy utána tudjon menni. :) Az egész szobát bebarangolja. A tükörképével jóban vannak, jókat beszélgetnek :P Ha meglátja magát a tükörben, fülig ér a szája, néha még puszit is ad magának :P

Ja igen, puszi: tud puszit adni!!! :) Nem azt a cuppanós puszit, de kinyitja a száját, és odahajol az arcomhoz. Imádom! :)

Ha meghallja a "Süti, süti pogácsát...", tapsol. :) Iván pedig megtanította indiánosat játszani. :)

A macskát rendszeresen kergeti, ő pedig – attól függ milyen kedve van – hagyja hogy elérje aztán amikor odaér hozzá arrébbmegy, vagy van olyan is, hogy ha meglátja már megy a hűtőre :P Néha viszont hagyja, hogy egy kicsit megsimizze, de azt sem sokáig :) Bántani szerencsére nem bántja, pedig már meghúzta a farkát. Szegény macska pedig csak összehúzta magát, és tűrt :P Persze nem hagyom, hogy bántsa, de néha 1-2 simi belefér :)

Túl vagyunk a 3 napos lázon... Még múlt hónapban kapta el, hétfőre belázasodott, kedden doki, ott kis ujjbökés és megállapította, hogy ez bizony vírus, valószínű 3 napos láz. És így is volt. Szerdáig lázas volt, csütörtökön jött a nyűglődés, péntekre pedig megjelentek a pöttyök. A lázat nagyon jól viselte, kicsit sápadt volt, de nem látszódott rajta, hogy beteg lenne. A pöttyök pedig elvitték az erejét, szinte egész nap aludt. Már hiányzott az elevensége, furcsa volt, hogy az addig max 1 órát alvó mosolygyárosom alig mosolyog és 4 órákat alszik. Örültem, hogy vége lett, sosem örültem még ennyire, hogy nem aludt nappal :P

És küzdöttünk a 3. foggal. Kb. 1 hónapig minden este kismilliószor keltünk, és a kencefice sem használt az ínyére. Aztán végre megláttuk a fogacskát! Amit azóta viszont nem látok... Pedig biztos, hogy fog volt, csak tudnám, hova lett?! :D

Múlt hónapban Sanyi hazajött a kórházból. Egyedül, ő ugyanis haza akart jönni. Utána persze már nem ment vissza, és most itthon van. Jó nagy frászt hozott ránk... Így viszont úgy érzem, mindenki nyugodtabb, és ő is. Talán tényleg jót tett neki, hogy nem a kórházban gyógyulgat, hanem itthon. Most is szinte mindig van vele valaki, de így azt hiszem, mégis más, mintha a kórházban lenne.

Jocó és Borka pedig 2 évesek lettek. Ezt is nehéz elhinni, még emlékszem, mikor megszülettek: dolgoztam, amikor megtudtam, hogy Ildi már a kórházban van, kicsivel később pedig jött az sms, hogy megszületett Szófia. Persze másnapra Borbála lett, szerencse, hogy vasárnap nincs anyakönyvezető :P Akkor is dolgoztam, amikor Erit műtötték, izgultam rendesen... Ő már korábban befeküdt, a magas cukor miatt, és programozott császár volt. Aztán kedden végre megszületett Jocó baba :) És mindez már 2 éve... Mikor kezdett el így szaladni az idő, és hova siet ennyire?!