Majdnem elfelejtettem írni, pedig már lassan 5 hónapos lesz. :P

     Bizony, így szalad az idő, de ez így is lesz sajnos. Már olyan nehéz a kisasszony, hogy elől már nem tudom hordozni, ugyanis 6,5 kg. És hát a derekam nem ilyen súlyokra lett kitalálva. Most próbálkozom a háton hordozással, csak gyakorolni kell. Kimenni még nem merek, de ma már megkötöttem az első batyumat, persze Iván a hátam mögött állt, nehogy valami miatt Lili kiessen :D

Lili még nem fordul hasra/hátra, de oldalra igen, és néha így is alszik. Igazi kis huncutgép, szereti a dögönyözést (én is ;) ), de nem igényli túlzottan a társaságot. Persze ez az időtől is függ, van amikor nyűgös, és semmi nem jó neki, de ezeket az időszakokat bohóckodásokkal ki kell bírni. Merthogy ilyenkor az van, hogy csinálhatok én bármit, semmi nem lesz jó, de azért próbálkozni lehet, hátha jobban elfáradok :P Nyugodt baba, bár néha kiveri a balhét, amikor fürdés után fel merem öltöztetni azelőtt, hogy megetetném, dehát ilyen az élet :P Öltözni továbbra sem szeret, de legalább most már "csak" a fürdés utáni öltözéssel van baja, a többit meg kibírja valahogy, közben persze bohóckodunk.

Általában reggelente beszél, mert minek aludjunk fél 6-6 után, ha beszélgetni is lehet? Olyankor elég hangosan megy a dumaparty, de Iván még így sem kel fel mindig. :P Fogak azt hiszem készülőben, de ha jönnek is, csak nagyon-nagyon lassan. Ami nem is baj, ráérnek még, az anyatejhez meg nem kellenek. Ja, és már megnyalta az almát, eléggé bejött neki. Levágtunk egy kis darabot, és a szájába adtuk (közben persze fogtuk, le ne nyelje), és odavolt érte, még reklamált is, amikor elvettük tőle. Nyáltengerek már vannak, meg megy a bubifújás rendesen, szóval jó gyerek :) És még mindig tud panaszkodni, az nagyon egy neki. Olyankor vad hümm-hümm és morgás-félék vannak, még a szemöldökét is összeráncolja, mert neki épp nagy gondja van :) Imádom! :)

     Persze nem csak mosolyogni és kacagni tud, a sírás is megy sajnos. Van, hogy megijed valamitől (sok ember, gyerek sikítás...), és akkor vígasztalhatatlan... Májusban Marina szülinapját ünnepeltük Ancsiéknál, és ott is volt nagy sírás-rívás. Amikor felébredt, még minden rendben volt, de egyszercsak sok ember vette körül, és eltört a mécses... Nagyon sokáig sírt, szopizni sem akart, és csak Iván tudta nagy nehezen megnyugtatni, utána jött a szopi és az alvás. Most szombaton szintén ez volt Benedek szülinapján: Már mindenki ott volt, ráadásul Borka örömében sikított is egy nagyot amikor beléptünk, így aztán kb 3 órán át kisebb-nagyobb megszakításokkal ment a sírás. Pedig Ildikó még a babakocsit is odaadta, hátha a sétától megnyugszik, és persze használt is, de amikor visszamentünk, a kutyaugatástól megint megijedt, és kezdődött előről (csak kevesebb hanggal, mert már fáradt volt...). Közben volt szopi is, de sírással egybekötve. Nagyon sajnáltam szegényt, és mindent próbáltunk, de semmi nem volt jó: bementünk a szobába, hátha attól jobb lesz és csend van, de semmi... Felvette Iván, Marina, Zsófi, de semmi... (meg persze én, de mintha rosszabb lett volna...). A szopi szóba se jöhetett, szerintem fel sem fogta, hogy próbálkozom. Semmi játék nem érdekelte, sem a bohóckodás, sem a csend, sem a nyugizene, sem a séta, semmi... Aztán a kutyaugatás után jöttek a virágok meg a falevelek, Iván megmutatta neki a környék összes virágát szerintem, na ez nagyon érdekelte, meg is nyugodott. De utána is volt sírás, és már nem tudtam eldönteni, hogy az ijedtségtől vagy a fáradtságtól sír, vagy talán mindkettőtől. Végül hazafele az autóban megnyugodott, a liftben megint sírt (nem volt kedve a nagymamára mosolyogni :P ), még fürdés közben is sírt, ami azért nagy szó, mert imád pancsolni. Végül az esti szopinál megnyugodott, és hamar el is aludt. Ma a védőnéni is volt itt, tőle is kérdeztem mit csinálhatnék, de szerinte az összes általa is ismert technikát bevetettük, nem tudott ő sem újat mondani. Szóval ha mégegy ilyen lesz (márpedig sajnos júliusban megint szuri), el kell valahogy viselni, meg persze próbálkozni mindennel...

     Voltunk ballagáson is, mert Szandra már olyan öreg, hogy elballagott nyolcadikból. Persze a képen olyan, mintha gimiből ballagott volna, de ilyenek ezek a mai fiatalok ;) Lili az egész utat és az egész ballagást nagyon jól bírta, Eriék elhozták a babakocsit, így abban jókat tudott aludni, egy hangja sem volt. Pedig ott is volt tömeg, kb 30-an voltunk... Igaz, nem állták körül, mert szóltam, hogy inkább egyesével jöjjenek oda, nehogy megint sírás legyen. Vagy ezért, vagy a felettünk lévő falevelek miatt, de a mi is Lilink vidám és jókedvű volt végig. Még az sem tűnt fel neki, hogy a másfél órás út 2 órás lett visszafele...

Na de vissza Szandrához: még mindig nem fogtam fel, hogy a kis unokahugom ennyire felnőtt. Jó, persze a nyolcadikból ballagás még nem jelenti azt, hogy felnőtt, de akkor is... Pedig még most született, nemrég még babakocsiban tologattam, és őt tettem életemben először tisztába, aminek persze meg is lett az eredménye, mert minden csupa trutyi lett (ennek most biztos örül :D ) :) :) :) És megy középsuliba... Na mindegy, csak felfogom valamikor :) Amilyen gyorsan rohan az idő, lassan Lili fog ballagni... De nem akarok ilyen gyorsan előrehaladni, így is gyorsan növekszik a "kis" hercegnőnk :)