Miután hazajöttünk a kórházból, 3 nap múlva újra menni kellett. Lili babánk ugyanis beteg lett...

Kedden hazajöttünk, és barátkoztunk a család fogalmával, és élveztük, hogy van egy tüneményes kislányunk, aki sokat mosolyog. Az első éjszaka nem volt a legkönnyebb, Lilinek meg kellett szoknia az új környezetet: az új zajokat, illatokat, és a kiságyat. De végülis átvészeltük. Szerdán telefonáltam a gyerekorvosnak és a védőnőnek, hogy most már itthon vagyunk, jöhetnek. Csütörtökre beszéltük meg. Csütörtök délelőtt viszont eléggé megijedtem, ugyanis Lilinek – utólag rájöttünk – rohama volt. Mivel nem tartott sokáig, és nem voltunk biztosak benne, hogy ez roham, és mert a gyerekorvos kicsivel utána jött, nem vittük sehova (az egész fél perc sem volt). Rángatózott és nagyon vörös volt a kis feje. Utána jött egy kis büfi vagy puki, azt gondoltuk, erőlködött. Igaz, a szemei is furcsák voltak, de miután a gyerekorvos is ezt mondta, megnyugodtunk. Aztán jött még pár ilyen roham, és pénteken elmentünk a kórházba... Persze TAJ kártya még nem volt, a zárójelentését pedig otthon hagytam, így csak a lakcímkártyája volt nálam, ami nem tetszett a betegfelvevőn dolgozó hölgynek, de basszus... Még nem voltunk vele sehol, ugyanis egy 6 napos csecsemőt nem fogok még elvinni sehova, és amikor jött a roham, csak bedobtam neki pár dolgot, és ennyi... Utólag belegondolva nem így kellett volna csinálni, de ezen már nem tudok változtatni.

     Szóval kórház: Szerencsére nem kellett órákat várakozni (legalábbis az elején), rögtön megvizsgálták és elküldték ultrahangra és EEG-re. A koponya uh negatív lett, semmit nem találtak, viszont amikor EEG-re vártunk, újabb roham jött, így Iván beszólt az orvosnak, hogy jöjjön... Gyorsan bevittük, már szürke volt a feje, mert nem kapott levegőt :( A doki rázogatta, ütögette, aztán végre kapott levegőt és színe is lett... Rátették EEG-re, és vártunk... Közben kisebb rohamai voltak, "csak" kis rázkódások (mintha kirázta volna a hideg), és a gép is érzékelt valamit. Visszajött a doktornő aki először megnézte, és átmentünk az intenzívre. Tiszta idegek voltunk Ivánnal, amihez hozzájött, hogy az intenzíven elvégeztek nála pár vizsgálatot, és az ígért 1-2 óra várakozás helyett 4-5 lett. Közben pedig hallottuk, ahogy sír. Nagyon rossz volt, hogy tudtam, fáj neki... :( Később megtudtam, milyen vizsgálatokat csináltak (előre kellett volna szólniuk, és persze belementem volna, mert meg akartam tudni mi a baja, dehát utólag íratták alá a papírt, hogy engedélyezem-e ezt és ezt, meg a gyógyszereket...). Vettek tőle vért, és gerincvelő folyadékot... Később is volt vérvételen, hallottam is ahogy sír, alig bírtam megállni, hogy ne menjek be hozzá. Na de a gerincvelő folyadék, el sem tudom képzelni, hogy fájhatott neki :( Iszonyatos volt az a pár óra...
Kapott görcsoldót, ami ki is döntötte pár órára, és még mindig nem mehettünk be hozzá. Aztán ahogy felkelt, bemehettem és megszoptathattam, ettől kicsit megnyugodtam, de amint megláttam, megijedtem. EEG-re volt kötve, így a fején 3 tapacs, a mellkasán is 3 tapacs, hogy a légzését és vérnyomását mérjék, a kezéből pedig infúzió lógott ki, és egy érzékelő is volt a kezén, hogy ha mégis lenne rohama, azonnal tudják. Rossz volt így látni, de legalább a kezembe vehettem. Megnyugtatni nem kellett, mert addigra már rég túl volt mindenen, és nagyon jól viselte, nagyon büszke vagyok rá! Utána Iván is bemehetett, egyszerre nem mehettünk be, mert infuenza járvány van. Nem értem a logikát, miért jó ha egyszerre 1 szülő lehet bent, akik válthatják egymást, mint az, hogy ketten mennek be, így is el tudná kapni, dehát ezt ők tudják...

Egy örökkévalóságig tartó 4-5 óra múlva végre megjött a laboreredmény: minden komolyabb és veszélyesebb betegségre negatív. Nagy kő esett le a szívünkről, de tovább aggódtunk, mert így még valószínűbb volt, hogy Lili epilepsziás. Igaz, itthon nem mutatott olyan "tipikus" rohamokat, de az én fejemben rögtön az villant be, hogy mit kell csinálni ha rohama lesz, hogy kell fordítani hogy ne nyelje le a nyelvét, és hasonlók... Persze neki szerencsére nem ilyen rohamai voltak, sokkal enyhébbek (mivel összekevertük az erőlködéssel), de azért sokáig bennem volt ez a kép. Már nem emlékszem végül mikor jöttünk el, de egész estig bent voltunk, reggel pedig mentünk vissza. És onnantól minden nap 2-szer vagy 3-szor bementünk hozzá, igyekeztünk úgy, hogy szopi-időben menjünk, mert szerintem ez azért számított neki, hogy ha nem is mindig, de legalább néhányszor nem cumisüvegből kellett ennie.

Szombaton még volt egy rohama, de kicsivel a 24 óra letelte előtt, de ez végülis az első adag volt amit kapott, és ha nem is pontosan, de legalább nagyrészt meg tudták állapítani, hogy mekkora adagot kell kapjon. Azóta sincs rohama szerencsére. 1-2 napig még vénásan kapta a gyógyszert, aztán már szájon át, hogy itthon is tudjuk kezelni, és ettől nem is ájult be, mintha vénásan kapta volna. Merthogy amikor beadták neki, 5-6 órát aludt szegénykém, ami nála furcsa, mert a pocakja elég hamar fel tudja ébreszteni. Na igen, az étvágyával kicsit sem volt baj. Először azt hittük, elromlott a mérleg, ugyanis Lili baba 100 ml-t evett, 1 hetesen!!! :D De miután később is hasonlókat mértünk, rá kellett jönnünk, hogy a mérleg teljesen jó, Lilinek van igencsak jó étvágya. :) Legalább ezen nem kellett aggódnunk. Nem sokan mondhatják el, hogy az intenzíven fekve is tudnak hízni és rendesen enni. :)

     Hétfőn elmentünk MR-re, hogy megnézzék, tényleg nincs-e komolyabb baj, és az is negatív lett. Már aznap átkerülhetett volna a csecsemőosztályra, de nem volt hely, és maradt az intenzíven. Csak szerdán tudtunk átmenni, de legalább már az intenzíven elkezdtek kísérletezni az adaggal, így nem kellett tovább bent maradni, csak mert nem volt hely a csecsemőosztályon. (Nem tudom, mi lett volna, ha jön az intenzívre még súlyosabb beteg, mert gondolom akkor Lili nem maradhatott volna ott, de a csecsemőn meg nem volt hely...) Ott megvizsgálták, bevittem a cuccát a szobába, és hazamentem néhány dologért, mert én is maradhattam vele nappal. Ott nem tudtam aludni, mert nem tudtak helyet biztosítani, így reggel 9-től este 6-ig vele voltam, aztán jöttem haza. Igazából itt csak megfigyelték már, és mivel a gyógyszert beállították, és tünetmentes volt, pénteken hazajöhettünk. :)

     Elég rossz hét volt ez, de végre túlvagyunk rajta. Persze így nem volt jó az sem, hogy Iván alig volt Lilivel, de legalább még ezen a héten is szabin van, és össze tudtak szokni. Kicsit túlságosan is azt hiszem, ugyanis Lili imád apa hasán szundizni, ami nagyon édes és szeretem őket így látni, de ha Iván nem lesz itthon és Lili hozzászokik apa puha hasához, hogy a fenébe fogom elaltatni?! :) Sajnos néha fáj a pocakja, így nem mindig megy az alvás. Volt, hogy szinte egész éjjel nem aludt, ma pedig egész délelőtt.

Ildikótól kaptam egy kendőt, még nem mertem hordozni benne Lilit, de ma úgy döntöttem, ha felébred és evett, felrakom, mert biztos megint nyügi lesz. Kaja után betettem a kiságyba, és felkötöttem a kendőt, hogy ha elkezdi, fel tudjam rakni. Hát nem alszik azóta is? :))) (14:30 óta :P )