Igen, elvileg már csak 9 nap van hátra a kiírt időpontig, és remélem nem hordom túl, mert már nagyon várjuk.

      Ma bementem a munkahelyemre, mert kb 2hetente bejárok, leadom a kis táppénzes papíromat, és ilyenkor beköszönök a többiekhez is, mert azért van még pár ember, akiknek hiányzik a társasága. Ma is ez volt, jó sokat ott voltam, és persze miről is beszéltünk volna, hát a szülésről és a gyermekvállalásról. Elújságoltam, hogy múlt hét hétfőn voltunk ultrahangon, ahol 2611 g-ra becsülték a picilány súlyát, és hogy eléggé hasonlít Ivánra, na meg persze megmutattam az ultrahangon készült képet is, mert vele muszáj dicsekedni :) Mások szerint is tiszta apja, azért remélem valamiben rám is hasonlít majd :D A lényeg, hogy szóba került ugye a szülés is. Na nekem ha nem is konkrét "szülési tervem" van, de azért van néhány dolog, amit tisztázni fogok a szülésznővel és a dokival ha oda kerül a sor. Pl. engem ne akarjanak tele nyomni semmiféle gyógyszerrel, ha nem muszáj. Az oxytocint meg ki is hagyhatják, azt főleg nem akarom... Na de mennyit változtak a dolgok 10-20 év alatt... Ahogy mesélték a többiek – meg hát nekem is van némi fogalmam róla – régen úgy volt, hogy anyuka megszülte a babót, és már vitték is fürdetni, vizsgálni és ki tudja még hova. Ma ez máshogy megy – legalábbis sok kórházban. Ha minden rendben megy a szülésnél, a babó rögtön anyuka mellkasára kerül, és egy jó darabig ott is marad. Szerintem egyébként nincs ezzel semmi baj, sőt! Jobban tetszik ez a verzió, mint a régi. Amin majdnem sikerült kiakadnom, az a fertőzés téma. Mert valaki szerint ilyenkor a babó megfertőződhet – gondolom anyuka bőre miatt. Hát, szerintem meg pont az a jó, ha már azok a kórokozók amik anyukán és apukán vannak, bekerülnek a babó szervezetébe is, mert attól nem fertőződik meg (hacsak nem vagyok épp beteg, de akkor gondolom más az eljárás). Ennyi erővel soha nem viszem majd játszótérre, mert elkaphat egy csomó bacit... De én nem vagyok ilyen. Nem tartom magam felelőtlennek, de nem fogom félteni ha kicsit melegebb vagy hidegebb az idő, mert akkor sosem lesz feljett az immunrendszere, és mindentől megbetegszik majd. Persze, könnyen beszélek, mert még van pár nap a szülésig (ugyanis a kismanó túl jól érzi magát odabent), és nekem még nincs gyerekem így nem tudom mitől fogom félteni és mitől nem, de a terv ez. Nem igazán értem egyébként, hogy ha a babót elviszik fürdetni, miért lesz jobb mintha rögtön anyuka mellkasára tennék... Ezek szerint minden szoptatás előtt le kéne zuhanyoznom, mert a kórokozóim bejutnak a szervezetébe, és "megfertőződik". Kiakasztó ez a felfogás, de mégis majdnem elnevettem magam.

Szóval ne adjanak be semmi gyógyszert, hogy a fájdalmakat tompítsák, mert akkor aztán lesz nemulass... És nem is akarok hallani bent az oxytocinról, termelek majd annyit, amennyi kell. És igenis tegyék a mellkasomra az én pici lányomat, és addig ne vágják el a köldökzsinórt, amíg lüktet, mert – nem orvosi szavakkal – az neki jó :) És lesz zeném, és remélhetőleg szabad lesz az alternatív szoba, de ha mégsem, arra is van terv ;)

     Na de a tegnap este: Hamar lefeküdtem, elég álmos voltam (nem tudom mitől, mert délután is aludtam kicsit és nem keltem korán). És hát a hasam is fájdogált, de mivel volt már ilyen, nem igazán foglalkoztam vele. De nehezen tudtam elaludni, azt sem elég mélyen, mert a jóslók igencsak jöttek. Már fel is készültem lelkileg, hogy na akkor este ébreszem Ivánt, mert biztos beindul a szülés, de az én drága kislányom még mindig a pocakomban van. Szóval kicsit húzós éjszaka volt, de babó még nincs.

Persze erre is jöttek a "hasznos tanácsok", pihenjek és pihenjek, na meg persze vigyázzak magamra. Már kb. 2-3 hete is megkaptam, hogy miért járkálok még egyedül, miért nem vigyázok magamra és pihenek inkább... Nem igazán értem, hogy ha 38-39 hetes terhesen sétálok az miért baj? Sőt! Még be is vásárolok, és a hétvégén egyedül vittem haza egy falipolcot... Nehéznek nem volt nehéz, és mivel nem vagyok veszélyeztetett terhes, nem fogok itthon ülni és számolni a porszemeket, mert akkor be is diliznék... Persze, értem én hogy jót akarnak, és jól is esik, de a terhesség nem egyenlő a betegséggel, hogy otthon a négy fal között várjam az X. héttől, hogy a babóm megszülessen. Ha valami nem megy, azt persze nem erőltetem, szóval nem tologatok bútorokat, és nem most akarom átrendezni a szobát, de nem is fogom fekve végigvárni ezt a pár napot. Szerencsére mindketten jól vagyunk, és nem is kell feküdnöm, így amit tudok, megcsinálom, mert meg tudom. Igaz, már úgy megyek, mint egy pingvin, de azért még el tudok menni a piacra és a boltba, a túrához meg amúgy is hideg van még :P

     Hogy a lányom meddig akar még a pocakban maradni, nem tudom, de mi már nagyon várjuk idekint. Minden nap elmondom neki – néha többször is – hogy most már jöhet, de egyenlőre se rám, de még Ivánra sem hallgat – pedig rá szokott. :)