A Szilveszter hamar eltelt, és olyan semmilyen sem volt. De nem is kellett máshogy, valahogy nem hiányzott a buli vagy a sok ember. Úgy volt, hogy átmegyünk Ildikóékhoz, de mivel Iván lebetegedett, nem akartuk, hogy a törpék elkapják, így itthon maradtunk édeskettesben/hármasban. De nem volt rossz, inkább olyan, mint bármelyik más nap, annyi különbséggel, hogy éjfélkor koccintottunk (szigorúan gyerekpezsgővel!), de 3/4 1-re már durmoltunk is. A baj inkább az 1-vel volt, nem szeretem a semmittevést és ez a nap olyan volt. Elvileg arra lenne jó, hogy a bulizás fáradalmait ki lehessen pihenni, és ilyenkor az emberek nagy része végigalussza a napot. De aki nem bulizik, az meg nem tud mit csinálni, mert semmi nincs nyitva, és valószínűleg nem aznapra hagyja a házimunka nagy részét sem :) Na de ez a nap is eltelt valahogy.

     Az alváshiány pedig visszatért... Ha épp gyomorégés nincs, akkor valami más, de szimplán csak nem tudok aludni, mert akkora a hasam, hogy akárhogy fekszem, mindenhogy kényelmetlen. Arról nem beszélve, hogy ha véletlenül elhelyezkedek, akkor a picilány kirúgja az oldalamat :P Imádnivaló, és iszonyatosan gyorsan nő. Nemsokára jön az újabb ultrahang, akkor majd megtudom mekkora, de van egy olyan érzésem, hogy már bőven eléri a 2,5 kg-ot. Azt nem tudom, hogy tud ő hízni, miközben én alig eszek, de érzem hogy már alig van helye odabent, és ezt elég rendesen tudatja is velem :) Enni pedig azért nem tudok rendesen, mert mostanában megint feljött a gyomromig, és vagy gyomorégésem van, vagy egész nap úgy érzem magam, mint aki megevett egy fél malacot (pedig nem :P ) De nem csak este kényelmetlen, hanem egész nap. Se ülve, se fekve nem jó, és olvasni jó lenne (mert még mindig csak az első könyvnél tartok a Gyűrűk urában), de hiába használom fel a kismillió párnát hogy kényelmes legyen, egy idő után sehogy sem jó. Így nem tudok pár oldalnál többet olvasni egyszerre :P Ja, és kezdek vizesedni, mert a gyűrűk már nem jönnek le az ujjamról, és esténként néha zsibbad a kezem. Szerencsére ez csak pár napja van így, és (még) nem vészes, de azért kibírnám, ha nem lenne :P Valahol azt olvastam, nem szabad sósakat enni és ezzel lehet csökkenteni a vizesedést, de én alig eszek sós kaját. Amin sokan kiakadnak, az a tükörtojás: sóval nem tudom megenni, csakis sótlanul, mert az igenis úgy finom ;) Régen volt, hogy elsóztam a kaját (ez a szerelem...), de ez sincs mostanában. Mármint hogy elsóznám a kaját :D Szóval vagy úgy hülyeség ez a só – vizesedés dolog, vagy nálam máshogy van :P De nem aggódom, nemsokára nem kismama leszek, hanem anyuka, és akkor már elvileg nem lesz bajom a vizesedéssel. :)

Ezért is van a türelmetlenség, mert már kényelmetlen és hát persze azért, mert már a 36. hétben vagyok, és nagyon várom már a picilányt. A kórházi csomagom már 1-2 hete össze van állítva, a picilány ruháit kell csak elraknom és 1-2 dolgot, és szombattól bármikor jöhet. :) A félelmeim pedig szinte teljesen elmúltak (szinte!), ebben pedig nagyban hozzájárult, hogy tudom: Iván ott lesz mellettem, és segít. Na meg persze bármennyi ideig fog tartani és bármennyire is fog fájni, a végeredmény egy kistündér lesz, akiért maximálisan megéri. :) Tegnap előtt már annyira felpörögtem, hogy kimostam a ruháit, tegnap pedig kivasaltam őket, legalábbis egy részét. Olyan jó volt látni a kis ruhákat a szárítón :) Már csak Ő hiányzik, hogy ráadhassam :)

     Ez a hét pedig a rohanás hete... Ma védőnőnél voltam, akivel félreértettük egymást, mert elvileg nem ma, hanem holnap kellett volna mennem, így holnap is mehetek, mert ott lesz a gyerekorvos, akivel jó lesz találkozni. Lesz vérvétel, pénteken NST, és ha kapok erre a hétre időpontot akkor uh is, ha nem akkor ez jövő hétre marad. Szóval nem fogok unatkozni. :P

Ez a kép pedig az én drága férjem által készült, az új fényképezőgépemmel :P Azért ezt meg kellett említenem, ugyanis ahhoz képest, hogy én vagyok rajta, nem is sikerült olyan rosszul (talán). Rólam ugyanis elég nehéz normális képet csinálni, ha tudok róla :P :)

Pocakkörfogat: 95 cm

Súly: 56 kg (ez csúcsrekord, 45-ről indultam :D ) Bár, most már kezdek vizesedni (szerencsére nem nagyon), így gondolom ez is hozzájárult.

Hogy a picilány mekkora, az pár nap múlva derül ki :)