Párszor már kikaptam, hogy nem írtam már 1 hónapja, hát most megpróbálom bepótolni. :)

     Picilány változatlanul sokat mozog, annyi a különbség az eddigiekhez képest, hogy a helye egyre kevesebb, és ezt érzékelteti is rendesen. Nem elég, hogy eljutottam odáig, hogy a derekam most már minden nap fáj, de az én kedves kicsi lányom már nagyon nem fér el odabent, pedig még 1 hónapot várnia kell, de legalább pár hetet. Egyébként nagyon édes, igaz, hogy nem mindig esik jól ha feszeng és kinyomja a térdét, kezét, talpát vagy épp azt a részét amihez kedve van, de akkor is aranyos, és még mindig élvezem a kismama létet. :)

     Ami változott pár napja, az a szüléstől való félelem. Egy ideig attól féltem, nehogy császármetszés legyen, mert hát mindkettőnknek jobb lenne a sima szülés; de végül ez elmúlt, és úgy tekintettem erre, hogy végülis elég sokan túlélik a dolgot, és amint meglátom és magamhoz ölelem a manót, mindent elfelejtek ami az előtte lévő akárhány órában volt. Most viszont kezdek félni a szüléstől. Még mindig nem szeretnék császárt, akkor sem, ha azzal "könnyebb" lenne, viszont félek is, hogy hogy fog ez az egész zajlani és meddig fog tartani. Persze még mindig tudom, hogy megéri és lehet hogy semmire sem fogok emlékezni amint magamhoz ölelhetem, de azért ezt le kell addig gyűrnöm magamban. Ami vígasztal, hogy Iván bent lesz velem, szóval csak nem lesz ez olyan szörnyű :)

     És a karácsony... Az ajándékok megvannak, a saját készítésűek is, remélem tetszeni fog mindenkinek, mert nagyon igyekeztem :P Igaz, nem vagyok egy kreatív csodabogár, de azért remélem nem találják olyan szörnyűnek őket :) Már csak csomagolás van hátra, azt ma meg kéne csinálnom.

     Életem első halászléjét és töltött káposztáját csinálom karácsonyra. Jönnek anyuék és nővéremék, hát kíváncsi leszek, túlélik-e a csapást :P De a halászlé, hát az csúcs. Mármint a készítése. Nem nehéz, de a paszírozást szívesen kihagytam volna, nem kis macera így terhesen :P Végül azért elkészült. És még a mézeskalácsokra is volt erőm. Nem akartam sokat sütni, mert tervben van még rengeteg süti, mézeskalács nélkül viszont nincs karácsony, így gondoltam 40 dkg lisztből elég lesz. Annyira elég lett, hogy nem tudom mikor díszítem fel őket :P Tegnap Ildikóéknál is sütöttünk, díszítettük is, bár azok valahogy jobban tetszenek, mint amiket én csináltam :P De a fára lesz legalább :)

     Tervben van még szódabikarbónás dísz (tészta begyúrva, de a szaggatáshoz erőt kéne vennem...), zserbó (ez eddig mindig kimaradt), karácsonyfa alakú kalács (mert szép :P ), és persze az elmaradhatatlan házikós süti Ivánnak. Gőzöm sincs, hogy lehet ennyire szeretni egy ilyen édes és tömény sütit (a tésztája a linzerhez hasonlít, meggyet kell beletekerni, és az egészet le kell kenni jó édes kókuszreszelékes tejszínhabbal). De azért aranyos, hogy ennyire ragaszkodik a házikós sütihez :)