Az elmúlt napok fénypontja a kiságy volt. Ugyanis szombaton végre megérkezett, és olyan, amilyet szerettem volna. :) Vasárnap Ivánnal már össze is szereltük (azért nem volt egy könnyű menet, de összehoztuk), és most már kész a babasarok. :) Most már csak az apró kis dolgokat kell beszerezni, de így, hogy itt a babakocsi és a kiságy, már nem aggódom annyira. Jó pár dolog kell még, de valahogy akkor sem vagyok annyira nyugtalan, mint amikor kiságyat és babakocsit kerestünk. Picilány helyét már csak szépítgetni kell, amire rengeteg ötletem van, csak győzzem megvalósítani az egyiket ;)

     Pár hét, és mehetek ismét ultrahangra. Ezeket mindig nagyon várom, szeretem nézni az én kis pici lányomat. :) Bár az előző alkalom nem volt túl vidám, csak az volt jó benne, hogy megtudtuk a nemét, és egy kicsit félve nézek előre emiatt, de azóta teljesen jók az eredményeim, így nem hiszem, hogy újabb vaklárma jönne. Bár inkább vaklárma legyen, mint baj... Sok kismamától hallottam már, hogy megmondták neki, hogy lányuk lesz, és aztán "kinőtt a kukija", remélem nálunk nem így lesz, mert már Iván is ráhangolódott a picilányra, és van egy csomó rózsaszín ruhája is :P Persze, azt mondtam, hogy az én lányom nem fog rózsaszínbe öltözni, de azok a ruhák VÉLETLENÜL BELEESTEK A KOSÁRBA :D

     És a mai nap fénypontja pedig: a bokám... Le akartam menni a boltba (persze mikor máskor, hát sötétedés után, mert én menő vagyok...), és nálunk nincs világítás a lépcsőnél, vagyis van, de csak lent lehet felkapcsolni, ami ha épp lefele megyek, nem segít. A lényeg, hogy az utolsó lépcsőfokot benéztem, és hát lecsúsztam, vagy valami olyasmi. És mivel kicsit magas a sarka a cipőmnek (alacsony sarkút nem hiszem, hogy tudnék hordani, annyira megszoktam), külön élvezet volt. Picilány persze jól van, csak nekem dagadt be a bokám, és van egy olyan érzésem, hogy még fog is... Unalmas is lenne az élet, ha ez nem lett volna :D Eddig sem aludtam sokat éjszakánként, most legalább plusz egy indokom lesz rá. A vizesedést megúsztam, szerintem nem fogok vizesedni, de én meg tudom oldani, hogy enélkül is bedagadjon a bokám :P Éljen!!! :D

     Hangulatváltozás: na ez semmit nem változott, hacsak nem lett még rosszabb. Bolhából csinálok elefántot, vagy esetleg mamutot... Iván azt mondja, néha olyan vagyok, hogy semmi sem jó. Ha van sapka, ha nincs, én hisztizek... És tényleg így van :/

     És átléptem az 5. X-et, legalábbis ami a kilókat illeti. Már 51 kg vagyok :D Igaz, ez még korántsem sok, néha mégis úgy érzem magam, mint egy hordó, vagy lufi. De csak a pocakom miatt. Alig vártam, hogy végre látszódjon, erre most hordónak érzem magam. Tényleg vannak bajok... Egyébként, ahhoz képest, hogy a 26. hétben vagyok (holnap már 27.), szerintem nem nagy a pocak, legalábbis láttam már ennél sokkal nagyobbakat :D De a lényeg, hogy a pocaklakó érezze jól magát odabent. Úgy néz ki, jól is érzi magát, mert elég rendesen tud bugizni, ha olyan kedve van. A hasam pedig hullámzik. Imádom :)