Tényleg az volt. Na de kezdem az elején:

     Alig vártam ezt a napot, mert már szinte lyukas volt az oldalam a kíváncsiságtól, hogy fiút vagy lányt hordok a szívem alatt. És a piciként hallgatott ránk (és a drága unokahugomra ;), és megmutatta magát. Így most már tudjuk, hogy a Jancsi és Juliskából a Jancsit kilőhetjük, merthogy kislány :) Én nagyon örültem, de Iván is, pedig fiút szeretett volna, de mégis örül neki.

     Na de az öröm sajnos nem tartott olyan sokáig, ugyanis ahogy tovább vizsgálta mondta, hogy az átlagnál több a magzatvíz, és ciszták vannak a fejében... Persze mondta, hogy ezért még nem kell aggódni, de rögtön be is adta az épp akkor rendelt nőgyógyásznak a leletemet, aki ki is adta a beutalót a genetikai ultrahangra. "Szerencsénkre" ma épp volt rendelés, így egyenesen oda mentünk. Szimpla 2 órás várakozás után be is hívtak minket, és beszélgetni kezdtünk: Elmondott jó pár dolgot; mikor mennyi az esély a betegségre, és hogy lehet kideríteni, hogy tényleg beteg-e a babócánk. Ha "csak" az egyik lett volna (ciszta vagy sok magzatvíz), akkor 1:1700 lenne az esély rá, hogy Dawn-kóros babánk lesz. Így viszont 1:200-ra csökken (REMEK!!!) A jó hír, hogy a ciszták szinte minden esetben felszívódnak, így amiatt nem is nagyon kell aggódni, viszont ha az orvos az uh-n tényleg sok magzatvizet lát, akkor már lehet, és elküldenek egy vizsgálatra. Ami nem veszélytelen, mert 0.5-1 % esély van rá, hogy elvetélek 1-2 héten belül. Persze nem sok, de nem is a szám a lényeg, hanem hogy egyáltalán van kockázata. A hölgy (nem tudom, hogy orvos vagy tanácsadó) végig nagyon kedves volt, de ez sajnos még nem nyugtatott meg. Ellenkezőleg, amint ezeket megtudtuk, sokkal idegesebb lettem, mint előtte. Előtte én próbáltam meg Ivánt nyugtatgatni, mert nagyon ideges volt, utána pedig cseréltünk, ő nyugtatott engem. Jó is volt, mert ha nem lett volna ott, lehet hogy be is golyózok egyedül...

     Újabb várakozás után (másfél óra) végre behívtak az orvoshoz, aki szintén nagyon kedves volt, és minden kérdésünkre készséggel válaszolt. Miközben nézte a picit, a kedves lányunk kinyújtotta a nyelvét, eltakarta az arcát és hasonló édes dolgokat művelt odabent, az orvos kommentelte is. Ez kicsit megnyugtatott, szeretem nézni a pocaklakónkat. :)

Szerencsére az orvos megnyugtatott, a ciszták tényleg fel fognak szívódni, és a magzatvít csak ENYHÉN több az átlagnál. Így azért csökkentek az esélyek, ami eléggé megnyugtatott minket. Ezután pedig elkezdtük bombázni a kérdésekkel: A sok magzatvíz akkor nem olyan veszélyes-e? Mit lehet tenni, ha kiderül a szövetvételnél, hogy beteg a baba? stb. És eldöntöttük, hogy nem kockáztatunk. Mert: mindketten fiatalok vagyunk; egyikőnk családjában sincs genetikai rendellenesség, a magzatvíz nem olyan sok, és a ciszták pedig felszívódnak. Viszont: ha elvégeznénk a szövetvételt, esélyt adnánk a vetélésre, és oké, hogy a 24. hétig előidézhetnek egy vetélést ha a baba beteg, de kb addigra jönne meg az eredmény, és alig lenne időnk átgondolni, hogy mi legyen. Feltéve, ha a 24. hétig megjön az eredmény. Így az orvos is megnyugtatott, persze nem úgy hogy biztosra vehetjük, hogy a babánk egészséges lesz, de legalább nem sok esély van rá, hogy beteg lesz.

     Az SZTK-ba 10:30-ra mentünk, délre ott voltunk a Bajcsy kórháznál (2-től volt csak rendelés), és fél 5 körül értünk haza. Szóval tényleg mozgalmas, eseménydús napunk volt. És mi még a szerencsésebbek közé tartozunk, mert egy nap alatt le tudtuk rendezni ezt az egészet, mert pont ma volt rendelés.

     Még aggódás van, de nem olyan szinten, inkább csak az ideg vagy az ijedtség van bennem azt hiszem, teljesen még nem tudtam megnyugodni. De a szép a mai napban, hogy kislányunk lesz. :)

     Iván pedig nagyon édes volt. Ő azt hiszi, nem tudott megnyugtatni (ami így is van, de én sem őt), viszont nagyon sokat segített és nagyon jó volt, hogy ott volt mellettem. Itthon pedig nem csináltam semmit, ő pakolt elő mindent a kajához, ő is pakolt el, teljesen el voltam kényeztetve :) És ezért is szerencsésnek érzem magam, mert nem hiszem, hogy sokan mondhatják el, hogy egy nap alatt tudták lerendezni a dolgokat, ráadásul volt mellettük egy biztos támasz is. :)

És a kislányunk neve: TITOK ;)