Tegnap előtt végre megmozdult! Eddig is éreztem kis mocorgásokat, de tegnap előtt este egy kisebb rúgást is produkált a kismanónk! :) Egy darabig figyeltem, tényleg jól érzem-e, aztán amikor már biztos volt, hogy ez bizony az, rátettem a hasamra a kezem, és abbahagyta :D Végre úgy mozgott, hogy biztosan tudtam, hogy ez ő, erre abbahagyja... :) Tudom, hogy fogom még az ellenkezőjét is kívánni, hogy hagyja már abba egy kicsit, de az nem mostanában lesz. Most már szeretném érezni a kis lurkónkat. :)

     És ami volt, az még van. A hormonok még mindig piszkálják az idegeimet. Néha ingerültebb vagyok, és persze elég érzékeny is. Még mindig... A tegnap estét nem igazán értettem. Délelőttös voltam 2 napig, és ilyenkor nem nagyon tudom magam kialudni. Talán emiatt is volt, hogy elég rosszat álmodtam, és ahogy felkeltem, sírva fakadtam... Alig tudtam abbahagyni, és oda kellett mennem Ivánhoz, hogy megnyugodjak, ami elég nehezen ment, ugyanis alig tudtam visszaaludni. Gyerekkoromban nem sírtam rémálom miatt, erre most várandósként ezt is megéltem :P Mindenesetre piszkosul rossz volt, remélem nem lesz több ilyen.

Munkahely

   A munkahelyen pedig ma bolondok háza volt. Tegnap nagyon nyugodtan mentem be dolgozni, ugyanis jövő héttől már nem dolgozom, és ez eléggé megnyugtató érzés, legalábbis ami a munkahelyi feszültséget illeti. De a mai nap kegyetlen volt, pedig csak a délelőttöt kellett végigszenvedni. Műszak végére legalább megfájdult a hasam, ami külön öröm volt... De azzal vígasztalom magam, hogy már csak 3 napot kell végigcsinálnom, és vége. Nem merek tovább maradni, mert bent azért elég sok türelem kell a vásárlókhoz, ami nekem most nem igazán van, és a "hülyéket" is nehezebben viselem el, könnyen húzom fel magam. Egy ideig ment rendesen, és próbáltam nevetni a nehéz eseteken, de azért ez nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. Egyébként is utálom, ha valaki úgy beszél velem mint egy utolsó senkivel (mert ott elég sok vásárló engedi meg magának ezt a gusztustalan hangnemet), de most aztán végképp sok. És ha felhúzom magam, a magnézium sem hat sokáig, a hasam feszül és keményedik, ami egyáltalán nem jó. És inkább abbahagyom, nem hiányzik a stressz.

Júúúúúúújjj :) 

      Miközben írtam, újra megmozdult, és éreztem a kezemmel is!!! :D Iván mire ideért, persze megint abbahagyta, de akkor is mozgott!!! :D Még mindig hihetetlen, hogy egy kisember növekszik a pocakomban, de olyan jó érzés... :) Azt már tudom, hogy szeret a bal oldalon lenni :P Egyfolytában ott érzem a kis mocorgását a kismanónknak :)

Alig várom, hogy végre a kezemben tarthassam és magamhoz öleljem! :)

Ja, és a neme... Egyesek szerint lány lesz, míg mások fiúra tippelnek, más-más indokkal. Mivel széles a hasam (vagy valami ilyesmit mondanak), biztosan lányom lesz. De valaki azt mondja, határozottabb vagyok mint Iván, és ezért fiú lesz (a pontos indokra már nem emlékszem). Én lányt, Iván persze fiút szeretne. Nagyon sokáig azt éreztem, lányunk lesz, de valamelyik nap amikor rátettem a hasamra a kezem, elég erősen azt éreztem, hogy ez bizony fiú. Azóta elbizonytalanodtam, de most ahogy megmozdult, megint úgy érzem, hogy fiú lesz. Dehát, pár hét és ha megmutatja magát, akkor kiderül ;) A nevek szerencsére megvannak, de nem szeretnénk ha bárki tudná. Attól félek, hogy ha megtudom mi lesz, majd hangosan a nevén fogom szólítani :D Akkor aztán lőttek a nagy titoknak :P