Megint eltelt 1 hónap, megint nagyon gyorsan... És ez is eseménydús volt.

Húsvét hétfőn kapta az utolsó fél adag gyógyszert, és szerencsére azóta sem volt semmi baj. Hétfőn pedig volt egy újabb kontroll, amit a vérvétel kivételéven teljesen átaludt :D A doktornéni meg is dícsérte, mert ő teljesen odavan Liliért :D Még a morcos doktorbácsi is megjegyezte, hogy milyen szép ez a kislány és hogy szép is lesz. Nekem meg persze nőtt a májam a büszkeségtől. Egyébként meg eddig mindenhol csak dícsérték, hogy milyen szép és milyen édes, szóval a májam már nagyon nagy... :D Tegnap viszont megkaptam: Ivánnal sétáltunk a Mammutban, Lili pedig rám volt kötve kendőben, amikor egy KISMAMA és a párja jöttek szembe, és a következő ütötte meg a fülemet: "Nédmá', szegény!" Nem volt kedvem visszafordulni és elmagyarázni neki, hogy KENDŐZNI JÓÓÓÓ!!! És "szegény" picilány mélyen aludt. Szegény... :D Na de a sok dícséret mellett már vártam, mikor kapom meg. Azért jót nevettem.

A vérvételt már kevésbé bírta, amit nem is csodálok. Nem tudom, mennyire viselte meg a szúrás maga (még nekem is fáj néha ha megszúrnak), de az teljesen kiakasztotta, hogy lefogták (nem gyengén...). Persze, értem én hogy le kell fogni, mert hát neki nem lehet elmagyarázni, hogy ne mozogjon, de nagyon rossz volt látni :( Aztán persze a "nagyon rossz" kendőben "szegény" megnyugodott és el is aludt, itthon meg remélem már nem is emlékezett rá. Az EEG szép lett, sőt! A doki szerint NAGYON SZÉP :D Vérvétel eredmény meg 2-3 hónap múlva lesz, amit azzal indokoltak, hogy Pécsre küldik. Gyalog viszik?! Na de én azért 1-2 héten belül felhívom őket, hátha ;)

     Tegnap pedig oltást kapott... Eddig szerette a doktornénit, persze eddig nem is bántotta :D Viszont tegnap, mintha megérezte volna, hogy fájni fog. Bementünk, és mikor mérlegre tettem, már akkor kiakadt, és onnantól amíg meg nem szoptattam, nagyon keservesen sírt és nem tudtam megnyugtatni sehogy... Pedig a szuri a végén volt, addig meg semmi olyan nem történt, ami korábban ne lett volna. Doktornéni megvizsgálta, ő is próbálta megnyugtatni, dehát neki se ment persze. Otthoni gyógytornát javasolt, mert Lili jobb keze nagyon hátrahajlik, a háta meg túl merev. Szerintem azért is merev a háta, mert nincs kibékülve a hasonfekvéssel, ugyanis így ha látni akar valamit emelgetnie kell a fejét. Igaz, háton fekve maratont fut, de úgy látszik azt jobban szereti :D Már be sem takarjuk, úgyis fél perc alatt lerúgja magáról a takarót. Ezért jó a hálózsák :D

     Az étvágya már nem olyan, mint volt, de mivel így is hízik, nem aggódom. A 100-akat úgyis megeszi, és ha jóllakott, minek erőltessem? Hurkái pedig olyanok vannak, hogy öröm nézni őket :D Már 5470 g és 59 cm... Óriásbébi :D Sokat mosolyog, és egyre többet beszélgetünk. Mostanában pedig rászokott a panaszkodásra, ami abból áll, hogy biggyeszti a száját, és magyaráz :D Nagyon édes!!! :) Aztán persze fülig ér a szája ha észreveszi hogy ott vagyok, utána pedig folytatja tovább a panaszkodást :) Imádom!!! :) Sokszor arra ébredek hajnalban, hogy beszélget, és nem arra, hogy sír mert éhes. Ez akkor jut eszébe, ha meglát. Na akkor aztán fülig ér a szája, jár keze-lába, és tátog. Kis huncutka :)