Igazából a karácsony a kedvenc ünnepem, mert ilyenkor legalább együtt van az egész család, és van valami különleges hangulata, ami más családi banzájnál nincs. De ez az idei nem tudom, milyen lesz...

Hetek óta készülök, mert most először jönnek hozzánk anyuék és a nővéremék, és szerettem volna, ha minden tök szuper lesz. A 20 féle sütiből végül csak pár db lett, mert hát valakinek meg is kell enni:P De ez a legkevesebb. 26-án jönnek, és nem akartam nagyon túlzásba esni kaja terén, mert addigra mindenki már degeszre eszi magát mindenfélével, így gondoltam lesz a klasszikus halászlé, és töltött káposzta. Eddig 1 emberről tudtam aki egyiket sem szereti, de az még nem baj, én voltam a hülye, hogy nem kérdezgettem végig mindenkit, hogy jó lesz-e így. Ezután persze óvatosabb voltam, végigkérdeztem a többieket, hogy jó lesz-e a kaja, nehogy éhen haljanak karácsonykor azért. Eddig minden oké volt, de ma kiderült, hogy a fél bagázs nem szereti a töltött káposztát, így elő kellett rukkolnom egy B menüvel, ami remélhetőleg mindenkinek megfelel majd. A dühöm csak azért van, mert előre megkérdeztem, és csak ezután álltam neki a főzésnek. Most minden a fagyasztóban csücsül és várja, hogy valaki megegye őket (karácsonykor nem akartam főzni, mert ezek elállnak a fagyóban és kiolvasztáskor semmi bajuk, így marad időm velük lenni). Most elég mérges vagyok, vagy ideges, vagy mindkettő, nem is tudom, csak tényleg tökre készültem, elterveztem mikor melyik kaja/süti lesz soron, és karácsonykor csak melegíteni kell és a kalácsot frissen kisütni, aztán enni és jólérezni magunkat. Na, hát ez nem jön össze, de azért remélem jó lesz így is.

     A másik problémám a zserbó... Persze, hogy jönnie kell még valaminek, nehogy könnyen menjen minden... Egy kicsit elcsesztem... Csak annyira, hogy kis tepsi helyett nagyban sütöttem a kis adagot (óóójeeee), és enyhén lapos lett, és szerintem száraz is. De, legalább a házikós süti kész és szép, és a halászlé is finom lett. Csak hát jobb lett volna, ha nem kell sütögetnem karácsonykor, ezért is csináltam ilyen kajákat. Na de én akartam, hát most meg is kaptam... És segítségnek megkaptam a hasfájást, mert hát a picilány mindezek ellenére is csinálja a helyet odabent (szerencsére), és ezzel így együtt külön öröm a készülődés. Iván meg dolgozik (miért is ne, megint 11 órát, hadd gyarapodjanak csak a túlórák...), így tőle nem várhatom el, hogy segítsen, a bevásárlást ő inzézte, az már nekem nem megy, de a sütés főzés rám marad. Ja, és a takarítás... Az nem baj, hogy 4-en lakunk itt, de a takarítás mindig rám marad, mindenhol, mert másnak eszébe sem jut. Néha tűrök, és nem szólok, de azért elég bosszantó.

Na, hát most elég sok düh összejött, már csak egy kis bevásárlás marad így 23-ra, meg a maradék kaja. Aztán jöhetne a jól megérdemelt pihenés is, de azt hiszem, az még messze lesz. Ugyanis még van pár ajándék, amit be kéne holnapig csomagolni, na meg este fát díszítünk.

     Jelen pillanatban az egyetlen vígaszom a picilány, aki vígan rugdalózik (már amennyire tud), és néha kiharcolja a simit. Ugyanis imádja a pocak simit, én meg őt :) És nagy lesz a szerelem Iván és közte, mert mikor este Iván hazajön a munkából, amint meghallja a hangját, aktív bugiba kezd. :) Imádom, és már alig várom hogy megérkezzen. :)