2014.06.24.

Iván névnapja van. Ma tudtam meg a nagy hírt... Végre sikerült. :) Nem is kellett sokat várni, február közepén hagytam abba a gyógyszer szedését, és június van. Ja, és a doki azt mondja, kb. 2 HÓNAPOS! Hihetetlennek tűnik, még mindig nem fogtam fel :) Ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el, ami azóta kísért, hogy vasárnap megcsináltam a tesztet és pozitív lett. De ekkor még elnyomtam, mert mi van, ha túlságosan beleélem magam, és mégsincs babuci?! Nem az, hogy összetörtem volna, hiszen azért még nagyon nem lennénk rossz időben, csak hát azért mégis... Finoman szólva rossz lett volna. De azt, hogy ne éljem bele magam túlságosan, már a teszt után 1 órával szerintem elszúrtam. Egyfolytában a hasamat fogtam, és igyekeztem Benedek szülinapi zsúrján nem feltűnő lenni, de nem tudom, ez mennyire sikerült. :P

A lényeg, hogy most kb. 2 hónapos a babuci. :) Ez azt jelenti, hogy január-februárban – ha minden jól megy, márpedig így kell hogy legyen:) – megszületik. Iván fiút akar, én lányt, de abban mindketten egyetértünk, hogy mindegy, csak egészséges legyen. Hiszen a mi kis babócánk.:)

Próbálom nézegetni a terhességi szakaszokat, mikor mire kell számítsak, szeretnék rendesen felkészülni lelkileg, és testileg is. De inkább lelkileg. Igyekezni fogok mindig a legjobbat adni neki, elkényeztetés nélkül. Nem tudom, ez mennyire fog menni, mert már most imádom. :) Bár, kicsit furcsa. Imádom, és hihetetlenül boldog vagyok, de azt hiszem, kell még pár nap vagy hét, amíg tényleg eljut a tudatomig. Mától az életem, az életünk gyökeresen megváltozik. Egy kisemberre is gondolnunk kell, akiért felelősek vagyunk. Kicsit még félek. Nem tudom, milyennek kell lennie egy jó anyának, nem tudom, mikor leszek sok és mikor kevés, vagy mikor lesz jó az, amit csinálok. Persze, tudom, erre van még időm bőven, de mégis... Már 2 hónapos, és CSAK 7 hónapom maradt, hogy felkészüljek. De fel fogok. Remélem... Már nem egyedül vagyok, nem csak önmagamért tartozom felelősséggel, hanem érte is... Vigyáznom kell rá, hamarosan ő lesz a legfontosabb az életemben. Még nem. Szomorú, hogy ezt kell írjam, hiszen nagyon vártam, régebb óta mint terveztük, de még nem ő a legfontosabb. Mert még nem fogtam fel. De az lesz, tudom.

Szeretném már látni, mekkora, hogy néz ki, és egyébként is... Mindent tudni akarok róla. Vajon érzi már, hogy mi történik? Mert nekem még idő kell, azt hiszem.

Azt olvastam, már 1 cm-es is lehet. :) Milyen pici, és mégis milyen nagy. Későn tudtam meg, lehet ezért gondolom, hogy nagy. De nem baj, nem vagyok még elkésve semmivel, ezután jön a vérvétel és az első ultrahang. Várom nagyon ;)

Most jönnek majd a fontos dolgok, a papírok meg vizsgálatok. Vizsgálatok a babuci miatt, és papírok a házasság miatt, merthogy még legalább 2 papír kell. Az adókártya és egy új TAJ-kártya.

Izgulok, várom már, hogy érezzem a mozgását, és hogy ő is érezzen. Hogy érezze az anyját. Azt szeretném, ha mindig megnyugodna amikor velem van, remélem ez terhességtől életünk végéig így lesz. Igyekezni fogok. :)

Súly: 44,8 kg