Merthogy vééégre megjött a babakocsi :) Bordó/piros kockás, mózeskosaras... Szóval Krisztis :D Iván felhozta, most itt pihen a szobában és (persze még mosásra vár), de én már tudom, hogy Picilány szeretni fogja :D Mert hát én is szeretem, ő meg még benne is lehet :P Szóval a babakocsi ahogy felkerült, már el is kezdtem vele dolgozgatni. "Ezt ide kell, ja nem mégsem, ez nem tudom mire való, de már rájöttem, jujj ezt hogy a fenébe lehet, jé ez tök egyszerű, jajj de jó ilyen is van rajta, stb." Mint egy óvodás, aki megkapja a Jézuskától a legjobban vágyott ajándékát :D Amint megkaptam az e-mailt, hogy 11 és 14 között jön a futár és hozza a szépséget, szerintem 5percenként néztem az órát, hogy mikor jön már :D Közben Sanyi felszerelte a falra a tv-t, így kicsit gyorsabban telt az idő. És végül eljött a 2 óra, de a futár még sehol. De nem hívtam fel, már csak azért sem Éééés végül fél 4-kor betoppant egy hatalmas dobozzal, benne a várva várt babakocsi, és azonnal szerelembe estem. :) Később nem lehetett lelőni, hiperaktív és boldog kismama lettem, és a legjobb az volt, hogy Iván is itthon volt, meg tudtam vele osztani az örömömet. Bár ő nem igazán érti szerintem még most sem, hogy miért kell ennek ennyire örülni, de nem baj :)

     Aztán délután volt egy kis kiruccanásunk, és nem tudom leírni miért, de a mai nap igazán jól telt. Talán azért is volt ez olyan jó, mert Iván végre itthon volt. Az elmúlt napok/hetek nagyjából úgy teltek, hogy én elvoltam itthon úgy ahogy, Iván meg dolgozott... De ma végre itthon volt, babakocsi is megjött, szóval már csak a kiságy kell és akkor még ennél is jobban be leszek zsongva. :) Múltkor már a babaruhákat pakolásztam, pedig még ki sincsenek mosva :P Biztos még kismilliószor át fogom pakolni őket. Olyan jó érzés, hogy gyűlnek a kis ruhái, szépen-lassan mindene meglesz, és már csak Ő kell, hogy megérkezzen. :)

     És tegnap voltam szülésfelkészítőn, na az is csúcs volt. A téma a szülés vajúdás volt, és alternatív szülés volt. Apukák is voltak ott (Iván nem, de jobb is, alig fértünk el és levegőhiány volt...), merthogy az apás szülés is szóba került. Kicsit, mintha kezdenék megbarátkozni az apás szüléssel. Az elején akartam, aztán nem (de Iván igen), és most azt hiszem, jó lesz, bár addig még sok idő eltelik. :) Szinte minden kérdésemre választ kaptam. Első babás kismamaként elég sok aggályom és félelmem volt, amik – ha nem is teljesen, de – eltűntek. Már a császármetszéstől sem félek, bár a picinek is jobb a természetes, de ha császár kell, hát legyen. Azért jobban szeretnék mást, kacérkodok az alternatív szülés fogalmával is. Merthát, most már készülni kell a szülésre, lelkileg mindenképp. :) Jöhetett volna ez a felkészítő az elején is, akkor hamarabb felengedtem volna :D Élvezem én a várandósságot, nem erről van szó, de sok kétely volt bennem, amik szinte huss, elillantak tegnap. :) Már csak a szoptatás miatt aggódom, de talán ez is elmúlik. Lesz-e tejem, babuci nem lesz-e lusta, kell-e tápszer vagy elég az anyatej, stb. Szóval egyenlőre ilyen félelmek vannak, de abban bízom, hogy ezeket is elzavarom ;)

És egyre jobban várom a mi pici lányunkat. :)