Utólag belegondolva nem is volt nehéz szülés, csak az a 2 nap nem kellett volna, ami előtte volt. Ugyanis amint megkaptam a méhszájérlelőt, rá 4 órával később (12-én 16:00 körül) már elkezdődtek a fájások. Persze először enyhén, aztán egyre erősebben, és az éjszakát is a vajúdóban töltöttem, de semmi... Reggel visszakerültem a szobába, és ott szenvedtem. Közben néha át kellett mennem, hogy jól megvizsgáljanak, hátha, és közben azt mondogatták, hogy pihenjek... Nem tudom, hogy lehet úgy pihenni, hogy előtte este 3-4 óránként ébresztettek, hogy na akkor nézzünk egy kis NST-t, és amikor reggel visszamentem a szobába, akkor sem tudtam pihenni, mert a szobatársam éjjel-nappal telefonált, vagy ha nem, akkor szenvedett a ...

     Na és akkor Liliről:
Tudom, minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb, legédesebb, legaranyosabb, legokosabb, stb. A világon, így nekem is. De: Ő tényleg csodaszép baba, és már amikor megszületett, akkor is szép volt. Még a szülőszobán is azt mondták, hogy nem is olyan mint egy 10 perce született baba, hanem mint egy legalább 3 napos. Nem azért, mert akkora lenne, mert az 53 cm és a 3330 g nem nagy, hanem azért, mert olyan szép arca és bőre volt már akkor.

     Az első napot persze mindketten átaludtuk, délután pedig már jöttek is a nagyszülők és nagynéni meglátogatni, én pedig büszkén álltam mellette, hogy igen, ez a csodaszép baba az én lányom :) Egyenlőre tiszta apja, tiszta Gürtler :P És ha az alvását nézzük, akkor ...