Bár ez babás blog, azért van itt hely szerintem másnak is ;)

     Az egész egy ártatlan torokfájással kezdődött... Pénteken szigetelést csináltak és falakat raktak be, és jó sok por volt. Aztán szép lassan elkezdett fájni a torkom, és köhögtem is (ami azóta elmúlt, így én azt a pornak tudom le). Szombaton pedig leutaztam nővéremékhez, mert kereszfiam 1. szülinapját ünnepeltük. Már péntek este kicsit éreztem, hogy ez nem csak 1 napos lesz, de mivel szombat reggel nem lettem rosszabbul, elmentem. Épségben odaértem, és túléltem a vonatot is. Majdnem végig aludtam, de egy néni folyamatos beszéde az unokájához ezt nem hagyta, de legalább a fél életét megismerhette a kocsi. :P 1-2 óra múlva hőemelkedésem lett, de vettem be Rubophent, ...

     Elég szégyenlős kislányunk van, alig akarta magát megmutatni. Hol a keze, hol a TALPA volt a feje előtt :D Nem is tudom, hogy lehet így összegömbölyödni, ahogy ő tette, de láthatóan nagyon jól érezte magát. Néha mintha még mosolygott is volna, és már most fintorog, (bár azt nem tudom, miért :) De a legfontosabb, hogy egészséges. 3-4 hét és a ciszták felszívódnak, a sok magzatvíz pedig nem is olyan sok, mint amennyire hittük. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nincs baja... Igaz, csütörtökön megnyugodtam, mert az orvos is afelé hajlott, hogy nem vészes a dolog, de tegnap este nagyon bepánikoltam, és ez addig így maradt, amíg meg nem láttam és a 4D meg nem erősítette, hogy nincs miért aggódnunk. Vagyis Iván megint segített, ...