Szép hét, legalábbis annak indult. A legjobb az ultrahang volt benne, és a kis pocaklakónk. Jó sokat nőtt 2 hét alatt, most 55 mm a kis lurkó. :)

Szerencsére megint hallhattam a szívhangját, amit azt hiszem, sosem unnék meg. Leírhatatlan az az érzés, hogy egy pici élet készülődik a pocakomban, egy kisember, akinek majd én adok életet, aki bennem növekszik, és akit mi nevelünk majd fel. Szerintem ez a legszebb érzés egy nő életében (persze az esküvője után, de a pici születése előtt, és aztán jönnek majd a "fontosabb" dolgok: fogzás, járás, evés, ovi, suli, ballagás, esküvő, unoka, stb.) Mondjuk, azért ennyire még nem rohannék előre, de egyenlőre ez a legszebb érzés.

A kisemberünk pedig csinálja magának a helyet ...